A hopik könyve

„Hol a határ a két, időben és térben egymástól távoli kultúra között? Nem tudom. De talán-talán nem is fontos. Csak azt tudom, hogy szeretném, ha nem volna határ. Ha egybemosódna a kettő. Ha az ottból itt, a régmúltból közelmúlt, a fennsíkos arizonai sivatagból - ott különben addig nem jártam - dimbes-dombos Mátrán túli táj, ha a hopi földművesből magyar paraszt lenne és viszont. Magából Oraibiból, ebből a valóságos és jelképes faluból pedig Szajla, ahol születtem, és amely nélkül számomra Oraibi elképzelhetetlen. Szeretném pedig azért, mert úgy látom, hogy a különbözőségek ellenére mind anyagi, mind szellemi tekintetben egységes a világ, és ez az egységesség bennünk ölt testet, bármely pontján élvezzük vagy szenvedjük is azt a megismételhetetlen, egyszeri és rövid földi valamit, aminek közönségesen és egyszerűen élet a neve." „Ahol elhallgat a szó, ott a némaság beszél, ahol elhallgat a némaság, ott a Teremtő beszél." Nyolcadik koan