Bácsmegyeynek öszve-szedett levelei, Bácsmegyeinek gyötrelmei

Oda van dicsőséged hajnaltán támadott örömem is! Úgy fogy el, mint a leszálló napnak utolsó sugarai, midőn a tornyos borúlatok rajtok erőt vettenek. Visszarogyván bánatomba, fájdalmaim is visszatérnek. A szerelem, mely ezelőtt elkínzott s most tágulást engede, nem sokára, ah, érzem azt! kettőztetve fog reám rohanni, s tartok, igen, tartok tőle, hogy összeront. (részlet)