Ezüst sávok, arany liliomok

Ezerháromszázegy januárjában meghalt III. András király, és halálával véget ért az Árpád-házi királyok uralma a Magyar Királyságban. Az ország életét ekkor már a tatárjárást követően megerősödött kiskirályok küzdelmei határozzák meg: az új trónkövetelőknek a Csák, Aba, Kán, Borsa, Kőszegi nemzetségek támogatását kell elnyerniük ahhoz, hogy sikerrel szállhassanak harcba a koronáért. A déli országrészben V. István király dédunokája, az ekkor még csak tizenhárom esztendős Anjou Károly Róbert pártja erősödik meg, északon pedig a szinte vele egykorú III. Vencel cseh és lengyel trónörökös támogatói. A kölcsönösen el nem ismert koronázásokat kölcsönös kiátkozások és fel-fellángoló összecsapások követik. Ezekben a viharos időkben veszíti el családját az ifjú Ócsárd nembeli Imre. Miután apja évtizedes ellensége feldúlja a falujukat, a cseperedő legény rabszolga-kereskedők kezére kerül, és az erdélyi sóbányákban köt ki. Azonban fürge észjárásának, vakmerőségének és karja erejének köszönhetően hamarosan kiszabadul, és a rabságban szerzett társaival bejárja az egész országot, míg csak új urat nem talál Károly Róbert szolgálatában, és új otthont a kunok között. Csikász Lajos regénye könnyed, kiforrott stílusban, fordulatokban gazdag, lendületes cselekményen, mélyen szerethető és gyűlölhető szereplőkön keresztül mutatja be a XIV. század eleji Magyar Királyság viszályokkal, cselszövésekkel és árulásokkal terhes történetét, a nagypolitika fordulataitól kezdve egészen a legszegényebbek, és így a legtöbbet szenvedők mindennapos élethalálharcáig.