Fehér és súlytalan

csak ha csókolsz – létezemverejtékké fagyott arcomon érintésedsebezz újra, most csak lebegekborongó tájon hegyek nem mozdulnaklábnyomod homok szemcséibe nem tapadpartot folyók hullámai nem mosnakajkamon ajkad némán száradfoltok és hajszálak:minden sarokban.menekülök – de már hiábaott, hol a sehol beleütközik magábaha csak létezem, minden eltűnikegymáson nyomokat hagyunks mindez ott fáj, hol nem vagyunk