Ifjú, merre gyerekkorod szép világa?

Hogy olvasóinknak kezébe került, Csupán e pár sor egy verses kötetben, Hogy íráskor a költő el-elmerült, Attól lett az egész szöveg kötetlen. Hogy szép szavaktól teljesen felderült, Az okát keresem utam követve, Hogy összes idegszálam is megfeszült, Mert szavaim sok érzelem övezte. Hogy szerelmem a fájdalmammal vegyült, nem történhetett mégsem mind hiába, s az sem, hogy életem kezébe adtam; Hogy így lehessen a helyzet felhevült, szétkiáltom hát az egész világba: magam után tintát, papírt hol hagytam.