Kerülőutak

„Úgy ?gondolom, hogy mindannyiunknak megvan a kijelölt útja, amiről gyakran letérünk, mégis a cél felé megyünk, csak olykor kerülőutakon." A történet minden felvezető nélkül az események közepébe vágva indul, aztán, mint egy gyorsvonat visz végig magával minket egészen az utolsó oldalig, hogy útközben felismerjük: a legnagyobb és legmélyebb tapasztalásokat akkor szerezzük, amikor úgy alakul, hogy az utunkat valami áthághatatlan akadály zárja el. Ilyenkor az Élet kerülőútra invitál minket, amely a mély tapasztalások és a fejlődés mellett a legizgalmasabb kalandokat és hatalmas felismeréseket hoz el számunkra. Ezeken az utakon kísérhetjük végig a főhőst, Izabellát. Iza és Balázs rózsaszín ködös szerelmi életében egymást váltják a fellángolások, a veszekedések és az édes kibékülések. Aztán jön a villámcsapásszerű fordulat… S miközben a jelen és a múlt eseményei között hánykolódva kirajzolódik előttünk a páros jelleme, és felsejlik a jövő, mi megállás nélkül száguldunk a végkifejlet felé… És egy pillanatra sem lehet hátradőlni, mert a gondolatainkat menet közben számtalan fordulat terelgeti tévútra. A szereplők olyan szeretnivalók, olyan emberiek, hogy akár lehetnénk mi magunk is a helyükben. Aki már olvasott az írónőtől, az sejti, hogy a bölcs tanítások mellett, melyek átszövik az oldalakat, a meglepő, csattanós végkifejlet sem marad el. Jómagam annyira elcsodálkoztam, hogy percekig csak bámultam a lapokat, s közben, nem titkolom, a könnyeim is kicsordultak. Tarts velünk Te is Iza kerülőútjainak forgatagába! Köszönöm szépen az élményt, amit a könyv által kaptam. K. Edit (Könyvmolyok szerint a világ)