Magyar népköltési gyűjtemény

A Kisfaludy-társaság 1861-ben elhatározta, hogy magyar népköltési gyüjteményének uj folyamát inditja meg és szerkesztésével megbizta az inditványozó tagot, Gyulai Pált. Felszólitás bocsáttatott szét a hirlapokban, mely a népköltészet barátjait gyüjté sre buzditotta s némely, a gyüjtöktől eddig elhanyagolt műfajok iránti fogékonyságot igyekezett felkölteni. Számos gyüjtemény érkezett a társasághoz s már 1864-ben kiadható lett volna egy kötet, de kiadó nem találkozott, a társaság pedig csekély pénz ereje miatt a kiadás költségeit nem fedezhette. Az anyag mind inkább szaporodván, 1867-ben Arany László tagját választotta a társaság szerkesztőtársnak. A szerkesztők úgy osztották meg egymás között a teendőket, hogy egyik, Gyulai Pál, a mysteriumoka t, balladákat és dalokat szerkesztette és kisérte jegyzetekkel, a másik, Arany László pedig a meséket és mondákat, azonban az egészre nézve együttes felelőséget vállaltak. Végre 1871-ben az Athenaeum ajánlkozott két kötet kiadására, melyeket ezennel a közönség elé bocsátunk.