Martina naplója 3.

"Odabentről újabb zaj hallatszott: nyihogás, horkantás, prüszkölés, morgás, ideges patadobogás... Izmaim megfeszültek, moccanni sem mertem. Egy másodperccel később felnéztem, és két résnyivel feljebb megpillantottam a szemét: mintha két sötét, félelmetesen mély kútba néztem volna, majd egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Csak egy pillanatig tartott, aztán megfordult a bokszban, de ez is elegendő volt ahhoz, hogy rájöjjek megbabonázott. Ő lenne Ébenpalást, a vad, megközelíthetetlen csikó?"