Emberek a kövek között

Végzetes szerelem bontakozik ki Tormay Cécile első regényében, amely az igazi írói áttörést hozta meg számára. A főhősök, Jella és András között feloldhatatlan ellentét feszül: a nő a hegyvidék zabolátlan ösztönvilágát képviseli, szép és bűnös, "szemében a hegyek vad vihara" tombol, a férfi pedig az Alföld fia, akinek "ajkán a puszták nagy, mérhetetlen nyugalma hallgat". Titokzatos erők vonzásában és taszításában élik meg a szenvedélyt, a szédítő magasságok és sötét mélységek világa ez, "fájó gyönyörűség, gyönyörű fájdalom". A történet szívszorító, a végkifejlet drámai, hiszen "nincs nagyobb út a világon, mint amely az embertől az emberig vezet. Olykor átlátni felette, át is hallani a kimondott szót, de az utat megjárni sohasem lehet." Bizonyítja ezt Tormay többi, a regény mellett megjelentetett írása is, melyek szintén az emberi kapcsolatok problematikáját járják körül. A férfi és nő között szövődő örök köteléket, amely összefűzi az eget és a földet a Végzetekben, az ellentétek vonzását és taszítását a Tűz és vízben, és így tovább. Emberek a kövek között, emberek a tengeren, emberek, akik a boldogságot keresik, emberek a sorsuk fogságában. Mindez egy olyan írónő megfogalmazásában, aki mesterien bánik a szavakkal, és művészi színvonalon tolmácsolja az érzelmeket, legyen szó szerelemről, féltékenységről, anyai aggodalomról vagy bármiről, amihez a szívünknek van köze. A regény és a novellaciklus teljes érzelmi skálát vonultat fel, ettől lesz annyira lebilincselő és felejthetetlen olvasmány.