Emberek, urak és nagyurak

Részlet a könyvből: A pályaudvar előtt nagyon csinos, leányos képű huszárhadnagy állott. Lakkcsizmát, fehér báli kesztyűt és arany karperecet viselt. Ennyiből is nyilvánvaló, hogy tartalékos. Ceruzával írott levelet tartott a kezében és szigorú hangon utasításokat adott az előtte álló hordárnak. - Itt van magának egy forint. . . Ezért holnap reggel kilenc után elviszi címére ezt a levelet. Megértette? - Kérem, rögtön is elvihetem! - buzgólkodott a vörössipkás. - Azt tegye, amit mondtam! - dörögte a harcos. - Kilenc után, egy másodperccel sem előbb. Egy Farkas Elek nevű úriember, aki éppen akkor cihelődött ki a fiakkerjéből, félfüllel meghallotta a beszélgetést. Anélkül, hogy ügyet vetett volna a hadnagyra, bement a poggyászcsarnokba, útközben pedig azt gondolta magában: a levél egy férjes asszonynak szól, akinek az ura kilenckor hivatalba megy . . . (Ezt az igénytelen megfigyelést inkább csak megszokásból tette, miként az igazi vadász, ha puska nélkül sétál is odakünn, meglátja a szántásban lappangó nyulat.