A dombok halvány képe recenzia

A második világháború után lassan újjáéledő, magára találó Japán és a közelmúlt Angliája: a főszereplő Ecuko mindkét - egymásra semmiben sem hasonlító - világ részese. A szűkszavúan, visszafogott stílusban elbeszélt, mégis a történelem és a lélek mélységeit feltáró történet két szálon játszódik: Ecuko angol vidéki házában, ahol látogatóba érkezett lányával beszélget, valamint a háború utáni Nagaszakiban, ahol összebarátkozik a nála idősebb Szacsikóval, segít neki a gyereknevelésben, és férje meg apósa közt őrlődve éli a gyermekvárás mindennapjait. Ishiguro az olvasóra bízza, mit tart fontosnak a fojtott légkörből, a szereplők álmaiból, kisszerű és töredékes párbeszédeiből. Csak halványan sejlenek fel az árnyak: az erőskezű apa, akinek tekintélyéből már alig maradt valami, a tiszteletet, sőt szolgai alázatot követelő férj, a gazdag család maradéka és a nevelés felelőssége elől egy semmirekellő amerikai ígéreteibe menekülő barátnő, a sérült kislány - a háború pusztítását túlélt városnegyedek, emberek körvonalai. Halvány látkép, de az olvasóban örökre megmarad. A dombok halvány képe, a japán származású angol író első regénye 1982-ben született, és rögtön komoly elismerést hozott szerzőjének. Második regénye, A lebegő világ művésze még szélesebb körben tette ismertté írója nevét, majd a világhírt a Napok romjai hozta meg számára, amelyből emlékezetes film készült. Negyvennél is több nyelvre lefordított műveit számtalan irodalmi díjjal jutalmazták, 2017-ben Nobel-díjat kapott.