A forradalom lánya recenzia

Barna Izabellának hívnak, de a becenevem Gepárd, mert szélsebesen futok. Tegnap még tizennégy éves diáklány voltam, aki arról álmodik, hogy egy nap olimpikon lesz. Ma embert öltem. Nem születtem gyilkosnak. Anyám, apám nagyon szeretett. 1956. október 23-án, a Rádió­nál kezdődött. Már nincs anyám, sem apám. A nyakamban lógó géppisztoly áll a legközelebb a szívemhez. Most már a Forradalom lánya vagyok. Október 23 az a nap ami örökre megőrződik a szabad emberek emlékezetében. Ez a regény Budapest 'gyermekeinek' állít emléket, akik bátran felvették a harcot a szovjet túlerővel, és unokáinknak is szól, hogy soha ne felejtsék el.