A lebegő világ művésze recenzia

1948 ősze. A japánok a második világháború pusztítása utáni újjáépítési lázban igyekeznek maguk mögött hagyni a vereséget, inkább a jövőre fordítják figyelmüket. Nem így a háború előtt ünnepelt festő, aki kertje és háza gondozásával, valamint két lányával és unokájával tölti az idejét. Azonban nyugalmára sötét árnyat vetnek a múlt emlékei, és egyre több felkavaró kérdéssel szembesíti önmagát fiatalkori gyarlósága kapcsán. Emlékezete labirintusában feltárulnak művészi és emberi pályájának döntő epizódjai, a tettei következményeivel együtt. Kazuo Ishiguro korai kötetében felsejlik az önáltatás és az igazságra törekvés örökké egymásnak feszülő kényszere. A lebegő világ művésze a japán származású angol író második regénye, mely 1986-os megjelenése után elnyerte az egyik legrangosabb brit irodalmi elismerést, a Whitbread-díjat. Ishiguro később Napok romjai című regényével tett szert világhírre, negyvennél is több nyelvre lefordított műveit számtalan irodalmi díjjal jutalmazták, 2017-ben Nobel-díjat kapott.