A Mennybemeneteli Iroda recenzia

Hihetetlen, ?elképesztő esetek. Hihetetlen, elképesztő alakok. Olyanok, amilyenek nincsenek is, hiszen lehetetlen, hogy ilyenek létezzenek, aztán mégis rájuk ismerünk, kiderül, hogy mégis csak léteznek, hiszen bárhol éljünk is, itt vannak, jönnek-mennek, csoszognak-botladoznak, köhécselnek, ordibálnak, dünnyögnek és köpködnek körülöttünk. Csodabogarakkal történő csodás esetek csodálatosan megírva. Olyan olvasmányosan és olyan derűvel, mégis bölcsen, hogy azt hihetnénk, a szerző Mikszáth és Jókai mostanáig lappangó kortársa. Pedig nem.Szemtelenül fiatal, szemtelenül tehetséges: a kortársunk. Haklik Norbert hét éve él Brnóban, ahol egy világcég nagy kreativitást igénylő, középvezetői posztját tölti be. Munkájához a hétköznapokban öt-hat nyelvet használ, de szerencsére magyarul sem felejt, és szerencsére ír. Töltsék le és olvassák történeteit Köldöknyakú Mikoláj szentszőlőiről, a radlavenici könnyező Máriáról, a Sárkánypusziról, az orlovi kanördögről, a pródwhradai zokogó fűzfáról, Kajlaszemű Matildról, Tyvitko Vlitobárról, Natalia Tvrskoról, akinek a méhe megnyílt és tizenkét órán keresztül nehéz köveket ontott magából, melyek feketék voltak, mint a halál, és forróak, mint a vörös hajú nők ajkainak ízes csókja. És persze a Mennybemeneteli irodáról, ahol holttestek hevernek, arcukon a mérgezettek szomorkás, megbocsájtó mosolyával.