A tükörikrek recenzia

„Őket ?épp az egyformaságuk teszi különlegessé… Egyformán tehetségesek, ugyanazok a dolgok érdeklik mindkettőjüket, és egyformán teljesítenek az iskolában. Még a barátaik is ugyanazok.” Az egypetéjű ikerpárt maximalista anyjuk szinte mániákus módon egyformaságra neveli: ugyanolyan ruhát kell hordaniuk, ugyanúgy kell fésülniük a hajukat, ugyanazt kell enniük, ugyanazt kell tanulniuk, ugyanazt kell érezniük. Ha megöleli az egyiket, megöleli a másikat is; ha valamiért megbünteti az egyiket, megbünteti a másikat is. Még ahhoz is ragaszkodik, hogy a betűk száma azonos legyen a nevükben: Haylee Blossom Fitzgerald és Kaylee Blossom Fitzgerald. A lányok a világtól kissé elszeparálva élnek, nincsenek is tudatában „furcsaságuknak”. Anyjuk egy darabig otthon tanítja őket, csupán harmadik osztályos korukban kerülnek közösségbe. Az iskolában azonban már az első naptól különbözni szeretnének egymástól, és a vágy, hogy előtérbe helyezzék saját személyiségüket, az idő előrehaladtával egyre fokozódik bennük. Ám amikor a fiúk udvarolni kezdenek nekik, és randevúra hívják őket, a két testvér olyan területre téved, amelyre anyjuk nem készítette fel őket. És ekkor valóban megmutatkozik a kettejük közti különbség, amely élet és a halálnál is rosszabb sors között dönthet.