Angyal a lépcsőn recenzia

Frank McCourt hatvanhat évesen, nyugdíjas tanárként debütált Angyal a lépcsőn című könyvével, amely azóta valóságos kultkönyv lett. McCourt a világválság sújtotta Brooklynban látja meg a napvilágot, frissen Amerikába emigrált ír szülők gyermekeként, majd az írországi Limerick nyomornegyedeiben nevelkedik. Édesanyjának, Angelának nincs miből ennivalót vennie a gyerekeinek, mivel az apa, Malachy csak nagy ritkán dolgozik, s ha igen, akkor is elissza, amit keres. A léha és megbízhatatlan apa csupán egyvalamit tud nyújtani gyerekeinek: a történetet, a mesét. Franknek az életet jelentik apja meséi Írország megmentőjéről, Cuchulainről, és az Angyalról, aki a kisbabákat hozza az édesanyjának. Talán a történeteknek, a meséknek köszönhető, hogy Frank túléli a viszontagságokat, tűri a nyomort - azért él, hogy visszajusson Amerikába, majd sok-sok év múlva elmondhassa a saját meséjét, humorral és megbocsátón. "Amikor visszapillantok a gyerekkoromra, nem is értem, hogyan éltem túl. Természetesen nyomorúságos gyerekkorom volt - a boldog gyerekkor egy hajítófát sem ér. A szokványos nyomorúságnál persze rosszabb a nyomorúságos ír gyerekkor, de még ennél is sokkal rosszabb a nyomorúságos ír katolikus gyerekkor."