Az élet iskolája recenzia

A napokban régi könyvek, írások közt rendezgetve, egyszerre csak kezembe akadt egy fehértáblájú, piros vászonsarkú, piros és fekete, régies motívumokkal díszített könyv. Jó ideig teljesen idegenül nézegettem, forgattam. Nem ismertem meg. Csak azután jöttem rá, mikor pár sort elolvastam belőle, hogy hiszen ez a könyv régi, régi jó ismerősöm. Az Élet iskolája. Én írtam egykor, még fiatal leánykoromban! Milyen réges-régen is volt az, Istenem! Néztem, forgattam a sárguló lapokat és a sárguló lapokból egyszerre életre keltek rég elmúlt idők. Emberek, alakok léptek ki a könyv lapjai közül. Élő, valódik lények, akiket mind jól ismertem, küzdelmüket, szenvedésüket végigéltem, végigszenvedtem velük, akiknek élettörténete összeforrt, egybefonódott az én életemmel.