Az idő vándorai - Passenger sorozat első kötete recenzia

A 17 éves Henrietta kiválóan hegedül, ez az élete, és ezért kész bármit feláldozni. Az édesanyjával él, akinek különleges és megmagyarázhatatlan kalandokkal teli élete számtalan kérdést vet fel benne, melyekre sosem kap választ. Etta lehetőséget kap, hogy a New York-i Metropolitan múzeumban hegedülhessen. A koncert előtt azonban olyasmi történik, amire sohasem számított. Az egyik percben még a folyosón van, a következő pillanatban az Ardent hajón találja magát az Atlanti-óceán kellős közepén. Az év, amit írnak, 1776, de nem ez a legfurcsább dolog... Kiderül, hogy Etta képes utazni az időben. Hamarosan az is világossá válik a lány számára, hogy okkal került a hajóra. Egyedül ő tudja megtalálni azt a különleges tárgyat, ami képes megmutatni a világok közötti átjárókat. Ezzel kezdetét veszi egy őrült kaland, melyben Nicholas, a jóképű kalóz lesz a lány segítője és védelmezője. Útjuk során Etta lassan felfedezi különleges képességét, megismeri az időutazók világát, feltárja a múlt titkait, és eközben egyre közelebb kerül Nicholashoz. De gonosz erők azzal fenyegetnek, hogy elválasztják Ettát nemcsak a fiútól, hanem a hazatérés lehetőségétől is, méghozzá örökre.