Az irodalom visszavág 3: A hit fényétől az ész világosságáig recenzia

Juhú, de jó, Író úr! Ezek szerint abbahagyta végre a lustálkodást és megírta a harmadik kötetet? Nem lustálkodtam, hanem válságban voltam! Meg aztán a jó munkához idő kell. Vastag lett az új kötet, és nagy ívet ölel fel. És az Apokalipszis itt még csak a kezdet! Csak azután születik újjá a költészet, szökken szárba a keresztény és a lovagi líra - közben beütnek a rímek, és már jő is Mária siralma ómagyarul, a halhatatlan Walther von der Vogelweide, a csavargó Villon, a verekedős Balassi és a kiismerhetetlen Shakespeare. Mármint - akkor most mit jegyzeteljek le? Mi lesz a lényeg ebben a könyvben? Például az, hogy az irodalom nem használati tárgy, nem kulcslyuk a szerző hálószobájába, hogy a művészet nem kinyilatkoztatás, itélkezés vagy megoldás a... Ez mind nem, de akkor mi igen? Mi az irodalom? Ha megmondanám, lehet, hogy az a mondás már maga lenne az Irodalom. Úgyhogy inkább gyertek, menjünk a Hit Fényétől az Ész Világosságáig.