Az óceán meséi / A vén halász meséi recenzia

„A ?fehér embernek, ha elkerülhetetlen akar lenni, nemcsak meg kell vetnie az alacsonyabb rendű fajokat, és nagyon sokra kell tartania magát, hanem tilos is sokat képzelődnie. Nem kell, hogy nagyon megértse a feketék, a sárgák és a barnák ösztöneit, szokásait és lelki folyamatait, mert nem evvel a módszerrel taposta ki a fehér faj királyi útját a világ körül.”  A világjáró Jack London még misszionáriusok, gyarmati tisztek, modern rabszolga-kereskedők társaságában meséli a – korabeli szóhasználattal – fajok találkozását a Csendes-óceán szigetein. Szemléletében a tudósító elfogulatlan éleslátása keveredik az egzotikum kelendő ecsetvonásaival. Történetei hol szikáran tárgyszerűek, hol a legendák stilizációjával élnek, hol kényelmetlenül ironikusak. Életmű-válogatásunk e kötetében két „óceáni” novellaciklusát adjuk közre (Az óceán meséi, 1911; A vén halász meséi, posztumusz, 1919), mindkettőnél megtartva a korai magyar fordítás kötetcímeit, de most először az amerikai kiadások teljes anyagával és eredeti sorrendjével.