Az orákulum éjszakája recenzia

Pár hónappal azután, hogy felépült súlyos betegségből, Sidney Orr, harmincnégy éves regényíró belép egy brooklyni írószerboltba és vesz egy kék jegyzetfüzetet. A következő kilenc napot Orr az üres füzet hatása alatt tölti. Kísérteties sejtések gyötrik, melyek sorra beigazolódnak: fenyegetve a házasságát, életét és aláásva a valóságba vetett hitét... A regény egyre csak duzzad, hogy kitöltse az olvasó fejében megnyíló teret. Gyönyörűen megalkotott meditáció időről, szerelemről, történetmondásról és képzeletről. „Csodálói tisztában vannak azzal, hogy Paul Auster elbeszélői hangja éppolyan hipnotikus, mint a Vén Tengerészé, aki Coleridge regéjéből lépett elő. Az ember csak belekezd és utána nincs választása: muszáj megtudni, mi történt azután.” – New York Review of Books „Képtelenség letenni, ezzel együtt gyönyörűségesen komplex és nyugtalanító. Valóságos matrjoskababa, amelyben minden történetben találunk egy újabbat – vagy éppen irodalmi Rubik kocka, amelynek, ha ugyan van megoldása, az tökéletesen egybevág a valóság természetével.” – Boston Globe „Auster sziporkázik a mesemondó szerepében; ez egy igazi noir, amelyen ragyogó bevonatot alkot a magas-modernizmus.” – New Yorker „Élvezet olvasni.” – Economist