Az utolsó rókatündér recenzia

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy árva leány egy bambuszerdő szélén – kezdődhetne távol-keleti mesénk. A japán népmesék bővelkednek csodás lényekben, tanulságos és szívmelengető történetekben. E könyv lapjain viszont találkozhatunk a szigetország mitologikus alakjaival, akik hús-vér emberekként élnek közöttünk. Ayame, a „nem éppen világszépe csaj” tetoválóművészként tengeti napjait Sapporóban, Japánban. Tündérkeresztanya híján egy jakuza keresztapával kell beérnie, aki a széltől is óvja. Natsukival, egy felkapott rockbanda énekesével a közös törzshelyükön találkozik először. Nem a legszerencsésebben sikerül megismerkedésük, és ez nem véletlen; Natsuki megrémül a lánytól: egy halálistent sodort útjába a Sors. Baljóslatot szimatolva kóbor kutya alakjában ered Ayame nyomába. Még alig érintette, még alig szívta magába az illatát, amikor be kell látnia, hogy a lány, akitől annyira rettegett, akinek léte veszélyt jelent az élőkre, valójában létezésének legfontosabb szimbólumát hordozza. Fájdalmas történet a rejtőzködésről, magányról, kínról, a lélek mélységeiben megbújó mérhetetlen vágyról.