Az utolsó tanú recenzia

2052. Alföld - A szép új jövő helyett fallal körülvett városok és magára hagyott, újkori betyárokat bújtató vidék, ahol a porviharok és az aszály mellett a feléledő mítoszok jelentik a legnagyobb veszélyt. Amikor a Tisza kiszáradt medrében a szolnoki rendőrök egy szegedi professzor és egy nyíllal átlőtt betyár holttestére bukkannak egy kifosztott, ősrégi sír mellett, a múlt és a jövő összetalálkozik. Miközben a szolnokiakat Szegedre vezetik a nyomok, ahol talán még a kollégáikban sem bízhatnak meg, a pusztában egy bűnöző és bandája a sírból eltűnt arany után ered. Azonban sem a gyilkosságok, sem a kincs nem olyan fontos, mint az az erő, amely elszabadult, és amelyet néhány különleges, a jövőt látó ember próbál kétségbeesetten feltartóztatni. Lőrinczy Judit az Ingókövek és az Elveszett Gondvána után harmadik regényében a fantasyt, a krimit és az easternt szövi össze egy utánozhatatlanul egyedi és nagyszabású vízióvá. Az utolsó tanú Magyarországának félelmetesen pontos jövőjében mind az emberek közti, mind a világot összetartó törvényeket felülírja egy közeledő katasztrófa.