Egy kezdő képviselő naplója recenzia

Furcsa a 21. század. Valaha, ha valaki naplót írt, azt nem olvasta senki, legfeljebb az utókor, és leginkább – néhány földrajzi felfedező kivételével – a magánszféra része volt. Ennek ellenére én úgy kezdtem naplóm írásába, hogy elejétől kezdve nyilvánvaló volt, hogy ezt a publikumnak szánom. Nyílt naplóírásommal betekintést szerettem volna engedni azokba a mindennapokba, amelyeket megválasztott országgyűlési képviselőként élek. Ameddig meg nem indult a 2014-es kampány, jóformán azt sem tudtam mi az a Facebook, majd mindennapjaim részévé vált – eleinte szinte napi, majd egy év elteltével heti rendszerességgel róttam szorgalmasan soraimat, végül talán ritkábban. Lelkesedéssel, humorérzékkel és sok-sok tenni akarással vágtam bele a munkába, de jöttek az életemet felforgató politikusi mindennapok, ami kissé más lett, mint amire számítottam. Mindent leírtam. Az első napok csetlését-botlását, parlamenti eltévedéseket, az első elhibázott felszólalást, elrontott televíziós interjút, személyes benyomásokat, hadarásomat, bosszúságokat, örömöket, aggodalmakat, reményeket – amikor csak volt egy kis időm, írtam. Persze fényképeztem is, ezt sajnos most nem áll módomban megmutatni, de a teljes naplóm a honlapomon képileg is igyekezett megőrizni sok mindent a mindennapokból. A jelen összeállítás egy tőlem független szerkesztő válogatása a teljes naplóból, jelentős mértékben rövidítve az anyagot. Nem tagadom, nem volt lelkieröm átolvasni, hogy mi maradt, és mi került ki. Nem szeretem a magam írását visszaolvasni, és csak bizakodni tudok abban, hogy lesznek, akik több időt tudnak szánni e kötet forgatására, mint ahogy nekem lehetőségem volt a krónikát vezetni.