Északi vihar recenzia

Marcellus Mihály Pannonia Romanum-sorozatának legújabb kötete Marcus Aurelius Antoninus császár uralkodását mutatja be, a Pannonia provinciákban folytatott harcaira koncentrálva, de áttekintést adva a teljes Római Birodalom Kr. u. II. század végi állapotairól, a Közel-Keleten folytatott harcaitól kezdve az Itáliát és Rómát sújtó pestisjárványon és éhínségen át a szenátus belső villongásáig is.  Marcus Aurelius Kr. u. 161-ben lépett a császári trónra, Lucius Verust emelve társcsászárává. Miközben társuralkodójára bízta Keleten a parthus fenyegetés visszaverését, rá hárult a birodalom nyugati felét egyre inkább veszélyeztető germán törzsek legyőzése. A szerző egyéni császárportréja mellett a germán törzsek, a markomannok, kvádok és szarmaták, illetve a pannoniai római legiók katonáinak szemszögéből is bemutatja a háború kitörésének körülményeit, az összecsapásokat és a konfliktus első felének lezárását. Regénye kiegyensúlyozott korrajz, mely nem túlozza el a szemben álló kultúrák pozitív vonásait, és nem leplezi negatívumaikat sem. Szereplői hús-vér emberek, akik a legnagyobb hősiességre is képesek a nehézségek idején, de nem mentesek a gyarlóságoktól sem. Marcellus Mihály Pannonia Romanum című regénysorozata rendkívül alapos történelmi kutatómunkára támaszkodva, hagyományőrzőként saját élményekből is táplálkozva mutatja be a Kr. u. II. századi Pannonia provinciák történetét. A regények fordulatokban gazdag cselekménye mellett színes, plasztikus képet fest a korabeli Arrabona, Savaria és Pannonia életéről mind a hódítókéról, mind a meghódítottakéról, a kézművesekéről és az előkelőkéről, a közkatonákéról és a hadvezérekéről, a helytartókéról és a császárokéról.