Generation P recenzia

Van úgy, hogy a politika erősebb a poétikánál - erre a keserű belátásra jut a Generation P főszereplője, Babilen Tatarszkij, aki eredetileg költőnek készült, ám a Szovjetunió összeomlása ráébresztette, hogy Oroszországban valójában nincsen semmiféle „örökkévalóság", amire épkézláb lírát építeni lehetne. Kiábrándult hősünk ezért jobb híján a marketingipar zsoldjába áll, hogy a Nyugatról beözönlő árucikkek szlogenjeit az orosz néplélekhez igazítsa. Tatarszkij a Jelcin-éra zűrzavaros viszonyai közepette igyekszik megtalálni útját a reklámipar csúcsára, hogy maga is azon újorosz démiurgoszok egyikévé váljon, akik jó pénzért napról napra átformálják az egyszerű tévénézők tudatát...