Halálpattogás recenzia

Christina Webster alig érkezik meg társaival Ausztráliába, máris megtapasztalják a „halálpattogás” jelenségét, mely a közelgő végre figyelmeztet. A végzet a régészre leselkedik, aki könnyűbúvárok jóvoltából közelebbi ismeretséget köt pár kockamedúzával, s ezután legfőbb gondja az életben maradással van, hiszen az irukandji mérgének az egész világon nincs ellenszere. Pedig a feladat adott: ha az Argyle bányának kimerült a készlete, akkor honnan valók a földkerekségen feltűnő rózsaszínű gyémántok? A küldetés kimenetele azonban kétséges, mert a Nagy-korallzátonyon az oceanológus által összegyűjtött és szabadon engedett mérges állatok társaságában egy süllyedő hajón vesztegelnek mindannyian, ugyanis alattuk, a gépházban felrobbant egy kisebbfajta detonátor. A kezdetet követően visszaköszön a múlt; a pattogás is többször megismétlődik, s hiába akad segítőtársuk két delfin személyében, ha a halálosan komoly vészhelyzetek egymást követik. Chris Land újabb történetet tár elénk a Lélekvesztő és a Jaguár árnyéka folytatásaként, mely fordulatos, humoros és gördülékeny, így maga a könyv is letehetetlen: az írónő újra hozza a formáját, s az istennek sem adja alább!