Kacérság iskolája recenzia

A szertartás véget ért. Az orgona felzendült és diadalmas és édes indulóba fogott. Az oltár előtt a vőlegény – a fiatal férj – megfordult és lassan a karja alá fűzte a menyasszony – a fiatal asszony – karját. A templom közepén, a vörös szőnyegen, amely az oltártól a kapuig vezetett, széles utca nyílt számukra és ebben az utcában, a vendégek kettős fala között az új pár lassan indult kifelé. A férj – Sir Ronald Chesterfield – egyenesen és szálasan; tiszta metszésű angolszász fejét kissé mereven hordozva széles válla felett, majdnem két méter magasságban. Az új asszony – Genevieve Lamotte – férjének éppen a válláig érve, simulékonyan és könnyedén; ebben a szerepben is természetes és tökéletes gráciával; azzal a félmosolygással szabálytalan szépségű arcán, amelynek a tartózkodása illett a lányság jelvényéhez, a mirtuskoszorúhoz a fején, de amelynek a belső ragyogása már bátran és tartózkodás nélkül közölte mindenkivel az elégedettséget és a boldogságát.