Kurszán álma recenzia

A szerző előző, Álmos haragja című regényében megismert Sandru – vagy görög nevén Alexandrosz – félig magyarként, félig görögként, mi több, Konstantinupolisz legfőbb hadvezérének unokájaként és egy tekintélyes görög sereg parancsnokaként tér vissza a kürtgyarmat törzshöz, hogy támogassa a Bizánci Császárság büntető hadjáratának folytatását a bolgár cár, Szimeon ellen. A véres büntető hadjáratban Sandru úgy érzi, kétfelé szakad: nem tudja, magyar-e vagy görög, az ősi hitet vallja-e vagy a kereszténységet, harcos-e vagy táltos – esetleg a Krisztus útját járó szerzetes. Belső vívódása mintegy tükrözi a magyar törzseket szétfeszítő ellentétet: Álmos magáévá tette Levedi elképzelését a Havasokon túli tágas síkság elfoglalásáról és egy új, végleges haza megalapításáról, de továbbra is makacsul igyekszik elragadni a törzsek fölötti főhatalmat Levedi utódjától, Kurszántól. Sandru az utóbbi szolgálatában vívja a csatáit, s nemcsak a külső, hanem a belső ellenséggel is: az atyjukat, Tomor urat eláruló és Álmos szolgálatába álló féltestvére, Karvul többször is orvul az életére tör. Az igazi kihívást azonban nem a marakodó vezérek és az árulók hozzák magukkal, hanem Álmos táltosa, a furfangos és nagy tudású Kucskán…