Lápvidék recenzia

Wiking Stormberg, a sarkköri kisváros, Stenträsk rendőrparancsnoka soha nem tette túl magát a felesége eltűnésén. Helena harminc éve egy napon elment gyümölcsöt szedni, és nyom nélkül elnyelte a mocsár. Kisbabájukra, akit addigra már félholtra csíptek a rovarok, egy zsombékon találtak rá. Helena teste sosem került elő. Teltek az évek, évtizedek, a férfi pedig a munkájának, a gyerekeinek és az emlékezésnek szentelte minden idejét.Egy nyári napon Wiking és Helena felnőtt fia, Markus fenyegető levelet talál a postaládájában. A legbizarrabb azonban nem is maga a fenyegetés, hanem hogy Helena kézírásával írták, és sajátos kézjegyével szignózták: egy csillaggal, ami úgy néz ki, mint a nő hasán lévő forradás. Wiking azonnal a rejtély nyomába ered, de nem könnyű eldönteni, vajon csak kísérteteket lát, vagy valamiféle külső erő fenyegeti őt és a családját.Összetett cselekmény, kiváló dramaturgia, drámai fordulatok. Liza Marklund magával ragadó hangulatot teremt Lápvidék című regényében, és az izgalom mellett végig ott vibrál az a szomorúság, ami akkor fogja el az embert, ha eltöpreng, milyen másképp is alakult volna az élete, ha a múltban „az a bizonyos” esemény nem úgy történik, ahogyan történt.