Nona, a Kilencedik recenzia

Nona városa ostrom alatt áll. A zombik visszatérnek. De neki mindennél fontosabb a szülinapi zsúrja. Sok tekintetben Nona éppen olyan, mint a többi ember. A családjával él, állása van a helyi iskolában, szeret a tengerparton sétálni és új kutyákkal barátkozni. Ám Nona egészen más, mint a többi ember. Hat hónapja egy idegen testében tért magához, és attól fél, hamarosan vissza kell adnia. Az egész város darabokra hullik. Az égbolton egy óriási kék gömb ragyog, és alig várja, hogy széttépje a bolygót. Az Éden Vére csapatai körülvették a Sereg utolsó laktanyáját, már csak a Halhatatlan Császár szavára várnak. Ráadásul mindenki Nonában látja a végső fegyvert, amely megszabadíthatja őket a Kilenc Háztól. Nona viszont legszívesebben csak élné a maga életét a szeretteivel, Pyrrhával, Camillával és Palamedes-szel, de jól tudja, hogy semmi sem tart örökké. És minden éjjel egy lányról álmodik, akinek egy koponya virít az arcára festve…