Nyomorult tigris recenzia

Ez a nemzetközi irodalmi szenzáció – amelynek címét William Blake A tigris című verse ihlette – azt a kérdést járja körül, hogyan lehetséges kimondani a kimondhatatlant. Sinno, akit a mostohaapja gyermekkorában szexuálisan bántalmazott, egy hazugságokra és csalásra épülő családi életről mesél, az elbeszélői technikák és a társadalmi tabuk elemzésén keresztül vizsgálja az emlékezet különböző formáit és magát az eseménysort a maga szörnyűségében és banalitásában. Hogyan válunk azzá, akik vagyunk? Mi marad kimondatlanul a családokban? Hogyan érintett a társadalom? A szerző alig volt nyolcéves, amikor az egészen tinédzserkoráig tartó bántalmazássorozat elkezdődött, és tizenkilenc évesen döntött úgy, hogy megtöri a hallgatást. A bírósági ítélet börtönbe juttatta a mostohaapját, Sinno pedig új életet kezdett Mexikóban, távol Franciaországtól. Ha őszinte akarok lenni, nekem is az a legérdekesebb, vajon mi játszódik le az erőszaktevő fejében. Az áldozatok helyébe mindannyian könnyedén bele tudjuk képzelni magunkat. A gonosszal együtt gondolkodni, az viszont már egész más dolog.