Ophelia virágai recenzia

„Az álmod éjjel játszódik, s te egyedül vagy a gyerekkori otthonodban. Az ágyban fekve arra riadsz fel, hogy valaki odakint járkál a kertben. Leszaladsz a földszintre, és kinézel az ablakon. Eleinte semmit nem látsz, csak a vaksötétet, majd hirtelen egy arc jelenik meg az üveg túloldalán. Egy szőrös férfiarc. A vonásai durvák, a képe sebhelyes, a tekintetéből kegyetlenség árad. Megpróbálja kinyitni az ablakot, de nem jár sikerrel, így hát továbbsiet, hogy keressen egy titkos helyet, ahol bejuthat. Megpróbálod megelőzni. Minden ajtót és ablakot be kell zárnod, mielőtt odaérne. Versenyt futtok egymással. De a konyhaajtó mindig utoljára marad, s mire odajutnál, ő már a házban van.”