Otthontalan vagyok, ha nem ez az otthonom recenzia

„A szerelem mindenkit megbolondít egy kicsit, mert a szerelem vagy tétova, vagy letaglózó. Soha nincs rendesen kalibrálva. Mindig túlzás. Nincs precíz iránya, talán Lily is ezért tévelyedett el.” Finn éppen haldokló bátyját látogatja egy New York-i hospice kórházban, amikor aggasztó hírt kap egykori kedveséről, az imádni való és különc Lilyről: a lány öngyilkosságot kísérelt meg a pszichiátrián. Finn elindul, hogy a végére járjon, mi történt, és ezzel különös utazás veszi kezdetét – szédületes road movie a lélek legmélyére, az éjszaka birodalmába, ahol egymás mellett él történelmi múlt és apokaliptikus jövő; szépség és borzalom; gyász és remény. Mindezt egy olyan utánozhatatlan, magas feszültségű nyelven elbeszélve, amely képes magába olvasztani a legkülönfélébb végleteket: tragikumot és komikumot, szentet és profánt, lesújtót és felemelőt. Lorrie Moore könyve nemcsak irodalmi csemege, de hihetetlenül bátor könyv is, egyike azoknak, amelyek a kimondhatatlant kimondhatóvá teszik. Lorrie Moore író, kritikus és esszéíró, napjaink egyik legjelentősebb amerikai szerzője, a Vanderbilt Egyetem professzora. Novelláskötetei számos rangos irodalmi díjat elnyertek; az Otthontalan vagyok, ha nem ez az otthonom az Amerikai Kritikusok Díjában részesült. Magyarul 2016-ban jelent meg a Köszönöm, hogy meghívtál című kötete.