Pumpkin latte bolyongó lelkeknek recenzia

„Minden lélek, amely érez és szenved, mint te is, rossz napokat is átélt valaha. És az enyémhez hasonlóan hibázik is.” Pam, a pimasz, patás faunleány tolvajként lavírozik a város felső körei és a nyomornegyedek között, miközben saját fogadó nyitásáról álmodozik. Jimbo, a tengervérű tetoválóművész színes gombákat árul, és titokban a sós víz után sóvárog. Mindketten árvák, kívülállók, és a saját életük rabjai egy olyan világban, ahol a szabályokat mások írják, a túléléshez pedig nem elég létezni - élni kellene. Amikor Pam menthetetlenül összetűzésbe kerül a hatalommal, Jimbo pedig ellopja a város legféltettebb kincsét, nem marad más választásuk: elindulnak az egyetlen hely felé, amely talán még hisz az álmokban - egy elfeledett, romos faluba, a sziklaszirt peremén. Itt azonban nemcsak új otthont, hanem önmagukat is fel kell építeniük. A múlt kísértő árnyai zavarba ejtően elevenek, és a házak kövei talán többet tudnak, mint bárki más. Viszont Jimbo végre a víz közelében van, és Pam főzhet… talán végre tényleg elkezdhetnek élni. A Pumpkin latte bolyongó lelkeknek szenvedéllyel teli fantasy vágyakról, barátságról és a lehetőségek megragadásáról. Egy olyan világba kalauzol, ahol a fűszerek varázserővel bírnak, a múlt árnya kísért, és a legnagyobb bátorság talán nem a menekülés - hanem az, hogy kifőzhetsz valamit, ami csak a tiéd.