Sánta angyal - Statárium a másvilágon recenzia

"...gyermekkoromban kezdődik. Böske még akkor jólábú volt, kis csirke-szemű fehérképű leány, eleven mint a fürj, és hiú mint a pántlikás macska. Ha csak egy percre is megfordult a szobában, mindig felugrott a székre, s belepillantott a tükörbe: igazított a haján, ruháján, csokrain. A mi házunkban laktak akkor a József-útcán. Mink az emeleten laktunk, Böskéék a földszinten. Az én apám kéményseprő volt. Nem afféle kormos, papucsos krampusz, hanem aki már aranyat csinál a koromból. A Böske apja levéltári irnok, afféle szegény úr, aki a pokolba kivánja az olyan hónapot, amelyikben 31 a nap. A két család gyermekei együtt-játszottak. Egyszer az udvaron uzsonnáznak Böskéék, s két leányka a vendégük. Böske igen vidám. Szünetlenül a leányvendégekkel sugdos. Valami olyat sugdosnak, ami engem igen érdekelne. S nevetnek. Megboszankodok. Otthagyom őket." (részlet a Sánta angyal címû írásból)