Shakespeare mókusoknak recenzia

Bordélyház az egész világ. Tarsoly, királyok bolondja és bolondok királya, valamint bőséges szájvizű társa, Nyáladzó, viharos és skorbutos kalózélet után görög partokon találják magukat. Csakhogy az amforák és metaforák hona korántsem olyan nyugalmas, mint az ánglusok hitték. Athén fejedelme nősülni készül, noha a feleségnek kiszemelt amazon másfelé tekintget; a város az esküvő lázában ég, közben kerge szerelmesek kergetik egymást az őrületbe; ráadásul a város körüli erdőkben, ami a tündérek birodalma, szintén dúl a szerelem és a féltékenység. A sok nemes és nemtelen alak között Tarsoly végre lel egy magával egyenrangú bolondot, Jópajtás Robint, aki a sors jóvoltából tündér, és a végzet kegyéből hamarosan hulla. Robin halála végképp felbolygatja az emberek és tündérek világát, s kire marad a rendrakás, ha nem egy szemfüles, kezeslábas bolondra? A Bolond és A velencei sárkány után megérkezett Moore újabb Shakespeare-agymenése, amiben megtalálhatók a szerző stílusjegyei: dölyfös királyok és döfnivaló királynők, véres kalandok és kalandos vérzések, bestiális szexek és szexis bestiák. Christopher Moore csúcs- és mókusformában!