Törpék és Mikulások recenzia

Regényei után szokatlan kötettel lép elénk Kurucz Gyula. Szántalan mozaikból rak össze egy lüktető, zsibongó világot. Szereplői törpék, Mikulások, tejbe taszított kisegerek, elkényeztetett kutyák, ragadozóvá permetezett gyíkok, Afrikába sodródó gazdasági emigránsok, remeték, a kommunizmusba menekült katalánok, az életbe kapaszkodó öregek, az értelmes életért hadakozó szakemberek, megcsontosodott bürokraták vagy éppen derűjüket soha föl nem adó olasz parasztok. Mindőjük fölött ott lebeg a globális világ erőszakos, nyomasztó hatalma. Ám öreg vagy fiatal, törpe vagy óriás, minden szereplő törekszik a harmónia és a szépség felé. És belesodródik fekete humorú, groteszk vagy éppen kacagtató kalandokba. Sikerül nekik, vagy nem, az álmaikat, hitüket, reményüket nem adják fel. Akkor sem, ha fojtogatja őket az az irányított káosz, amit posztmodern társadalomnak nevezünk.