Zuhanó repülés recenzia

Azt mondják, egy zuhanó gépen nincs ateista. Azt hiszem, körülöttem is mindenki a maga istenét szólongatta. Már a bal szárnyból is sivító hang hallatszott. Lehet, hogy ezek életem utolsó percei? A bosnyák asszony megragadta a karomat. ? Nem akarok meghalni ? suttogta. ? Még én sem ? mondtam neki, és mosolyt erõltettem az arcomra. ? Úgy terveztem, hogy nyolcvannyolc évig élek. Hátradõltem az ülésen, és nagy levegõt vettem. Az élettel nem voltam valami nagy virtuóz, nézzük, mit tudok kezdeni a halállal! Figyeltem a saját félelmemet, ahogy jött és ment, ha beszívtam és kifújtam a levegõt, úgy, ahogy a guru tanította. Talán abnormálisan hangzik, de kezdtem magam jól érezni. Mindig kíváncsi voltam, milyen lesz, hát tessék. Most megtudom. Pedig eszemben sem volt Indiába menni, eszemben sem volt megint a megfoghatatlannal kergetõzni, nem kerestem misztikus kalandot. Az utóbbi idõben folyton úton voltam ? pihenni akartam kicsit. A városnév csak egy cím volt a naptáramban, nem készültem belõle. Arepülõútra tartogattam az útikönyvet, de elaludtam. Halvány fogalmam sem volt, hogy ahová tartok, a világ egyik leghíresebb spirituális helye, ahová a földgolyó minden pontjáról zarándokolnak emberek, és sokan haza sem mennek többé. Fogva tartja õket egy ismeretlen erõ, amelyszétdúl mindent, mint a rossz gyerek a homokvárat, összetör és porrá morzsol, hogy aztán a masszából gyúrjon valami újat, ami sokkal erõsebb lesz, mint amilyen elõtte volt.